Ung-völgy

1. Sóslak (Szil) völgyzára
Révhely (Zabrigy) előtt az Utcás-patak (Ulicska) hídján balra, ha letérünk (ha van rá idő), kb. 2-3 km-re lövészárkok, tüzelőállások figyelhetők meg az út két oldalán. A folyó völgye természetes átjáró, és valaha út is vezetett a Vihorlát hegység településeire Utcáson keresztül. Ha az Ung völgyében északra indulunk tovább, hamarosan vasúti híd keresztezi az Ung folyót. Itt, a baloldalon szintén lövészárkok nyomait lehet felfedezni a hegy oldalában. Körülbelül 2,5 km után elérkeztünk a H-13 sz. útjelző táblánál levő tájékoztató táblához (Hotel Edelveis). Balra aszfaltút vezet fel a szállodához. Közvetlenül a feljáró után a jobb oldalon le lehet parkolni, a padkán bőven van hely. Balra tekintve az út oldalában van egy bunker (1. sz.), a hotel útján sétálva lehet megtekinteni. Sajnos elég betemetett állapotban van. Ez az állapot sok helyen szintén jellemző, mert az építkezéssel járó tereprendezések során ez volt a legegyszerűbb megoldás. Így rendeltetésük sem mindig állapítható meg. Baloldalon az esőbeálló felett található egy robosztusabb vasbeton bunker (2. sz.). Felette található a valószínűsíthetően 2 db, egymástól eltolt négyzet alakú bunker (3. 4. sz.). Nem állapítható meg a pontos rendeltetése, de ilyen alaprajzi elrendezéssel az egész erődvonalon nem lehet találkozni. Fölötte, késsé jobbra egy téglalap tetejű betonépítmény található, nagy részben ez is betemetve (5. sz.). Kissé jobbra egy sík területen a sportpálya sarkánál, szintén egy téglalap alakú, berobbantott födémű (6. sz.) bunker fedezhető fel. Ha a hotel mellett vezető úton továbbsétálunk, a jobbra nyíló völgy oldalában található egy nagyméretű felrobbantott építmény, (7. sz.) mellette egy félraj részére épített óvóhely van (8. sz.). Érdekessége, hogy
belseje kör alakú. Itt is tetten érhető, hogy a bunkerek kialakításánál, elhelyezésénél nem voltak merev sémák, a köralak kizsaluzása, vasalása gyorsabb és egyszerűbb volt.
Az aszfaltúton visszatértünkben bal oldalt lövészárkok, tüzelőállások egész sora található a meredek oldalban. Az út mellett a mély avarban szinte alig rozsdásodott, betonba ágyazott vasakadály karó van, rajta eredeti tüskésdrót darabbal. Miután visszatérünk a főútra, kissé lefelé a folyó túlparti mederoldalában harckocsik elleni betongúla akadályok láthatók. Érdekességük, hogy nem az általánosan látható piramis alakú a kiképzésük. Ettől távolabb a folyó két partján hídpillérek találhatók, amit vagy a vasút építéskor, vagy katonai céllal a túloldali erődítéshez, az alakulatok ellátáshoz építették fel.
A túloldalra kis víz esetén át lehet gázolni a gúlák irányában, és a folyó partfalában egy felrobbantott páncéltörő bunker maradványai láthatók (9. sz.). Ugyanide kerülővel, a sóslaki temető magasságában lévő függőhídon is el lehet jutni. Mind a két megoldás elég izgalmas. A hegy oldalában nem találtunk más betonbunkert, de nem kizárható hogy ott is építettek. Visszatérve a feljárathoz pontosan az 1. sz. bunkerrel szemben az út túloldalán a korlát alatt a folyó meredek oldalában egy teljesen felrobbantott páncéltörő bunker (10. sz.) maradványai rejtőzködnek.
Az itt lefolyt harcokról keveset, de hiteleset egy 90-es évei felé tartó rutén hölgytől tudtunk meg. Míg mindig beszélte a magyar, és a cseh nyelvet, igaz törve. A több nyelv ismeretének az a magyarázata, hogy a postán alapvető követelmény volt a munkakör ellátásához. Fiatal hölgyként a csontosi (Kosztrina) postán szolgált, ott fontos feladat volt, hogy a küldeményeket ki lehessen kézbesíteni a többnemzetiségű falvakba. Az ő elmondása szerint Csontos felett folyt lövöldözés (tüzérségi) az oroszok és a magyarok között. Mivel Malomrét ekkor még tartotta magát, valószínű, hogy Viharost az akkor már elfoglaló, birtokló és Malomrétet megkerülő szovjet csapatokkal folytatott harcokról beszélt. Folytatva az utat, a sorrendiségtől eltérően, célszerű Malomrét előtt betérni a Viharos előtt lévő völgyzárhoz, amit Havasköz (Ljuta) néven említ szinte minden írás.

2. Viharos (Viska) völgyzára
Csontos után rövidesen letérhetünk jobbra, Havasköz felé a Ljuta feliratú táblánál. A bunkerekig mintegy 8 km-t szűk, kanyargós, tűrhető minőségű úton kell megtenni. Alsó- és Felsőrosztoka települések közepén bal oldalt egy hullámlemezből készült ún. acél zsaluzat van elhelyezve. Ezeket a rajbunkerek födémének zsaluzásához használták. Ezeket bennhagyták a bunkerekben, hogy találat esetén védje a bent tartózkodó katonákat a lepattanó betonszilánkoktól. A bunkerek felrobbantása után a lakosság ezeket saját céljára használta fel. Viharos előtt a figyelmes szemlélődő baloldalt az út melletti árokban láthat több betongúlát. Jobb oldalt egy sífelvonó és sípálya látható; mellette egy magányos ház épült egy rajbunker tetejére (1. sz.). Megközelítése – mivel magánterület (nem beszélve a kutyákról) – nem ajánlatos. A sípálya másik oldalában csak lövészárkok és több föld-fa bunker maradványai találhatók. Az építkezés, és a Ljuta-patak rendezése miatt tűnhetett el több védelmi berendezés is. Az út másik oldalán (baloldalt) egy szűk horhosban egy teljesen felrobbantott bunker maradványai (2. sz.) láthatók. Felette kőből épített támfal védte a hirtelen áradásoktól a katonai létesítményeket. Visszafelé, egy vízmosás szélén sorozatlövő fegyver bunkerének maradványai tűnnek elő. A vízmosás túloldalán egy nagyméretű föld-fa bunker mélyedése helyezkedik el. Tőle távolabb található mesterséges földépítmények valószínűleg tüzérségi tüzelőállások voltak.
Érdemes Viharoson betérni a Vadvölgy Panzióba, a környék legszínvonalasabb szálláshelyére. Romantikus a környezete, a panoráma gyönyörű, a tulajdonosa magyar. (Internet cím: www.vadvolgy.hu).
A viharosi (Viska) völgyzár felsorolt védművei azt a benyomást keltik, hogy másodlagos irány volt, és nagyobb, tartós vasbeton erődítésekkel nem is akarták megerősíteni. Az Ung völgyébe a Havasközön (Ljuta) keresztül indított támadást, a malomréti völgyzár bekerítését kellett megakadályoznia, illetve az Ung völgyébe való kijutást lezárnia.
Havasköz település Viharossal összefüggő, közel 10 vagy annál több kilométer hosszú szórványtelepülés. A domborzat jellege, a széles völgy nem alkalmas völgyzár létesítésére. A helyi lakosok elmondása szerint ott bunkerek nem voltak. Ugyanakkor az Ung völgyéből több helyen is alkalmas a terep az átkelésre. A hegyvonulat aránylag alacsony, de harckocsikkal nehezen járható. Ezért nem volt a viharosi részen páncéltörő bunker. Az Ung völgyéből (Fenyvesvölgy felől) azonban gyalogos csapatok által leküzdhető (ez be is bizonyosodott).
Az újabb felfedezéseinkről a Hírek rovatban olvashat!

3. Malomrét (Zsornava) völgyzára
Az uzsoki hágó felé tartva Malomrét előtt, a jobboldalt lévő turistatájékoztató táblánál lehet kényelmesen parkolni. Az Ung partjától fel a hegy oldaláig harckocsiakasztó gúlák rendezetlen sorát követve jutunk el a jól látható páncéltörő bunkerhez (1. sz.). Az úton a figyelmes szemlélő az aszfaltban észreveheti az egykori útzáró sorompó fémmaradványait. A bunkertől jobbra egy ismeretlen, vasból készült tárgyra bukkantunk. Eredeti funkciójára a felvétel alapján Damó Elemér nyugállományú ezredes pillanatok alatt választ adott: lőrés. A hegykúpon még 7 db bunker található (2.-8. sz.). Részletes ismertetésük a könnyű bejárás miatt nem igényel pontos leírást, hisz ez a bunkerek „Mekkájának” egy népszerű helye.
A malomréti völgyzár jellegzetessége az 1. és a 8. sz. páncéltörő bunker tájolása: általában minden völgyzárnál eltolva oldalsó és hátsó tüzeléshez vannak irányozva (természetesen lesz kivétel).
Malomrét felé haladva, az Ung partján lévő művelt területen egy szerény dombocska mellett nem kell elmenni. Mivel magánterületről van szó, célszerű az Ung partja mellett felkeresni az Ungra néző páncéltörő bunkert (9. sz.). Ez felülről berobbantott bunker, a tájolása már nem is meglepő. A feladata a folyó medrében támadó harckocsik megsemmisítése. Nincs benne semmi hihetetlen, mert közepes vízállásig az összes folyó, patak medre harckocsikkal leküzdhető. Az Ungon lévő közúti híd jobb oldalán, attól visszafelé meg lehet látogatni az ott lévő bunkereket. A lövészárkok vonalágai egy elmocsarasodott részt követnek (a vasút túloldalán). A fából készült zsilip (duzzasztó) gátján átkelve az elárasztás alkalmazásának, illetve a lehetőség kihasználásának klasszikus példáját tapasztalhatjuk meg. A gáttól feljebb 2 db bunker maradványira lelhetünk (10., 11. sz.) (lehet, hogy több is van – igen, azóta már találtunk!).
És itt is van „meglepi”. Egy következő túránkon, az Ung partján lévő bunker fényképezése közben előkerült a terület tulajdonosa; ”hoppá balhé lesz, jön a tulaj.” Összegezve: kilóra, centire háromszoros volt a magyar túlerő. A találkozás eredménye: kellemes hangulatú beszélgetés. Elmondta, hogy ő szereti a magyarokat, a fia sok éven keresztül járt Nyíregyházára. Az udvara szomszédságában lévő portán egy elhanyagoltnak tűnő faépület látszott.
– Ebben szauna – olyan russzkaja bánja – működik; jelezte felénk. Hittük is, meg nem is. De mielőtt megbizonyosodtunk volna a szaunáról, Iván Rusz igazi meglepetéssel szolgált. Útmutatása és vezetése segítségével eddig ismeretlen (az ő elmondása szerint a turisták által nem ismert), további 6 bunkert találtunk meg. Felkeresésükhöz az 1. sz. páncéltörő bunker mellett haladtunk el (Malomrét felé). Egy buckás oldalon közvetlenül a patak partján fel lehet keresni a 12. sz. bunkert, belseje körzsaluzású. A 13. sz. bunkeren az acélból készült lőrés („na és ez mi?”) a korábbi találós kérdést is megoldja. A kirobbantás után is, a páncélból készült lőrést fogja a betonvasalás. Sajnos a többi bunker (14.-17. sz.) szintén rombolt. A hegyoldalról letekintve a lankás oldalak elmaradhatatlan kísérői, a „piramidák” sora látható.
A bunkerek robbantásáról, felrobbantásáról sok elmélet létezik. A lényeg, hogy az ismert és felderített vasbeton erődök egy részét felrobbantották. A kérdés az, hogy kik voltak? A visszavonuló magyar honvédség főleg a raktár jellegűeket semmisítette meg.
A malomréti bunkereket a helyi vezetőnk szerint pontosan 1952-ben az Ukrajna önállóságáért küzdő erők tevékenységétől való félelem miatt robbantották fel a „baráti szovjet” katonák. Kész botorság, ott lehetett volna a legkönnyebben lefegyverezni ezeket az erőket (az szinte biztos, hogy a hatalom nem Magyarországtól félt). Összességében a lényeg, hogy a bunkerek többségét felrobbantották, de akadnak olyanok is, amelyek épségben maradtak, mert nem tudták hogy hol vannak, vagy a körzetért felelős szovjethatalom nem látta értelmét a robbantgatásnak.
Az „erőszakos patakátkelést” követően Iván újból invitált a szauna megtekintésére. Kíváncsiak voltunk a valóságra. Az épület belül teljesen más képet mutatott. Tényleg ott volt egy nagymérretű, befűtött orosz szauna. Akár ki is próbálhattuk volna.
A malomréti harcokról: a többi völgyzárhoz képest elég részletes leírás van az itt lezajlott heves harcokról. A küzdelmeket a bekerítésben vívott harc jellemezte. Viharos elestével a visszavonulás útja Ungvár felé el lett vágva. Az október közepétől november elejéig tartó csatározások bizonyították a völgyzár-elgondolás helyességét. Fenyvesvölgyre (Sztavnoje) mért csapással az Uzsoki-hágó is el lett vágva az utánpótlás, és a tervszerű visszavonulás lehetőségétől. A támadási irányok Ligetes (Lug), Szuha-patak (Szuhij) – Havasköz, Viharos, illetve Wolosati-hágó (Beszkid-hágó) Patakófalu (Sztuzsicja) – Határhegy (Zagorb) – Malomrét irányok voltak. November első hetében, miután minden lőszerük elfogyott, a védők a bekerítésből nyugati irányba kitörtek, és a hegyeken át sok bolyongás után találtak kapcsolatot saját csapatokkal.
Rumy Lajos ezredes, a 2. hegyi dandár parancsnoka részletesen jellemezte a Viharos – Malomrét környéki harcok lefolyását. Az itt lefolyt összecsapások szoros összefüggésben voltak a Sóslak – Végaszó (Utcás) – Cirókaófalu völgyzárainak hősies ellenállásával. Ezek a harcok bizonyítják, hogy az ellenség lassan tudott előrehaladni, és így a védő (megtámasztó) erők nagyobb egységeinek bekerítése elkerülhető volt.

Az erődrendszert követő település, Malomrét közepén az út bal oldalán tetőnélküli épület, a volt határvadász laktanya tűnik szembe. A jobboldalon barakkok, raktárépületek alapjai és egy alakuló tér maradványai találhatók. Az út jobb oldalán az egész faluban és az éles kanyar után is fellelhetők a lövészárkok maradványai. Az út során rövid kitérőt lehet tenni a Wolosati-(Beszkid) hágóhoz (790 m). Az Uzsok (határvadász őrs volt a községben) települést követő szerpentin végén megtekinthető az Uzsoki-hágó. Az út baloldalán I. világháborús temető található. Közvetlen közelében harckocsik elleni gúlák bizonyítják a Szent László-állás létét. Az ellenőrzőpont (STOP, megállási kötelezettség) környékén lövészárok rendszer nyomait lehet látni. Mivel a terület népszerű kirándulóhely, elég lekoptatott állapotban vannak. Visszatérünk Uzsokra, majd a Zsdenyievo táblánál balra fordulunk. Egy elég nehezen járható, hol aszfaltos, hol makadám úton (max. 20-30 km/h sebesség) lehet eljutni a soron következő völgyzárakhoz. Célszerű ezen a sok helyen szép panorámát nyújtó, az egykori államhatárral párhuzamosan futó harántúton ha lassan is, de elmenni Szarvasházára. Túlterhelt, vagy utánfutóval ellátott személygépkocsival nem ajánlott a közlekedés. Az út 25-30 km hosszú, és a hegy oldalában az út 600-800 m magasságra is felkapaszkodik. A kilátás a völgyre gyönyörű; apró, festői kistelepülések szétszórt házai követik egymást. Nem elhanyagolható, hogy egy közel 100 kilométeres kerülőt, és időt lehet így megtakarítani.