Tisza menti bunkerrendszerek

Kutatásaink kezdeti időszakában (2006.) sikerült felderíteni Kőrösmezőn a vasútállomás fölött húzódó védelmi rendszert. Gondoltuk, ez OK.
Ismereteink bővülésével egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy egy ilyen fontos helyen nem lehet „féloldalas” az Árpád-vonal. A hozzáférhető szakirodalom a Tisza (folyási irány szerinti) jobb oldalán csak föld-fa bunkerekről mesélt. Azonban egyre inkább arra az álláspontra jutottunk, hogy a jelen magyar szakirodalomban bemutatott, és az általunk is megismert védelmi rendszer képtelen lett volna jó két hétig ellenállni a többszörös túlerőben lévő Vörös Hadsereg folyamatos támadásainak.
Aztán Feri kollégám a Kőrösmezőhöz közeli – vele majdnem összeépült – Szvidovec területén talált vasdeton (v/b) védelmi pontokat. Tehát van folytatás, és vannak bunkerek a Tisza jobb oldalán is … Az elmúlt tél az információk keresgélésével és tervezéssel telt el. Egyre több orosz, ukrán, magyar nyelvű fórum, honlap, turisztikai vállalkozás foglalkozik az Árpád-vonallal, így a sok bóklászás során lehet néhány újabb információt is előbányászni.
A március 15-i 4 napos ünnep idején kiutaztunk Kőrösmezőre. A kis helyi római katolikus magyar közösség templomához tartozó plébánia épületében kaptunk kellemes, korrekt és olcsó szállást. Másnap irány a Tisza jobb oldali dombvidéke! Itthon már nem volt sehol hó, de Kőrösmező magas hegyek előterében fekszik. Ha letértél a kitaposott, és lekeményedett hó-útról, combtőig is elsüllyedhettél az egyenetlen vastagságú hóban.
Azt tudtuk a helyi, magyar idegenforgalmat szervező Andrástól, hogy a Sztrukovszka fatemplom mellett kell fölmennünk a hegyre, és ott találunk bunkert. Föl is fedeztünk a szétszórt tanyák között, az ösvény mellett 2 jól álcázott rajbunkert, és a csatlakozó lövészárkokat. A további keresgélés lehetetlen volt a nagy hó miatt, de még jó pár – számunkra, és a hozzáférhető szakirodalom számára is – ismeretlen v/b építmény fölfedezése vár ránk. Ezt megerősítette a hegyen lakó idősebb asszony is, aki megmutatta az irányt, hogy merre vannak még bunkerek.
Visszatértünk a településre, és a túloldalon fölmásztunk a vasúti töltésre, hogy egy általam talált fotó alapján, a fényképen látható pozíciót – és bunkert – megkeressük. A gúlasor már kecsegtető volt számunkra, majd a vasút oldalában, kb. 3 méterre a sínektől az első v/b bunker is előkerült. Ez azt jelenti, hogy a korábban megismert erődrendszer folytatódik, vagy megtaláltuk a kőrösmezői védelmi rendszer második vonalát. Hamarosan a vasút túloldalán két újabb – robbantott – egységet találtunk. Távcsővel még további építményeket is fölfedeztünk, de ezeket nem tudtuk megközelíteni. Ezen a napon a nagy hó ellenére 6 vasbeton objektumot találtunk meg. Ennek örömére elfogyasztottunk egy hucul vacsorát a hangulatos helyi étteremben.
A harmadik napon irány Szvidovec. A drahobrati elágazásnál vállalkozók várnak terepjáróikkal a sielni induló kuncsaftokra. Mi is innen indulunk a házak melletti meredek gyalogúton fölfelé. Balra, egy kis házikó mögött egy furcsán megemelkedett rajbunker sziluettje látható, a házikóval összeépítve. A bunkert majd méteres hó fedi. Az utacskán az utolsó házig tudunk menni, majd a letaposott hó utáni első lépés combtőig a hóban végződik. Az erdő aljában viszont távcsővel megtaláljuk a keresett bunkert.
Visszatérünk a főútra, és elindulunk a településen déli irányba, a helyi emberke által említett zöld házat megkeresni. A ház mellett nyílik egy kis mellékút, végén egy teljesen robbantott ágyúállással. Tőle kicsit jobbra, a bekerített udvarban bújik meg a ma raktárnak használt, teljesen ép védőbunker. Eddig 4 v/b objektum a termés. Ha itt találtunk (plusz az általunk régebbről ismert páncéltörő állás a Tisza bal partján), akkor a Tisza túloldalán is kell lenni védelmi rendszernek.
Fölkapaszkodtunk a vasúti pályára, és jobbra indultunk. Hamarosan elhagytuk a „Szvidovec” nevű vasúti megállót. A megálló után, a vasút közvetlen közelében gyorsan meg is találtuk a következő bunkert. Utunk során több „gyanús objektumot” is kiszúrtunk távcsővel, de nem tudtunk letérni a vasúti pályáról a nagy hó miatt. Hamarosan tankakasztó gúlákra lettünk figyelmesek, majd megtaláltunk egy nagyméretű, robbantott páncéltörő állást.
Ezen a napon – a már ismert Tisza-parti bunker mellett – újabb 6 v/b egységet ismertünk meg, ezen kívül sejtjük, hol keressük a többi objektumot.
Az utolsó napon irány a Tisza-összefolyás Rahó északi végén. A rahói völgyzárról gyakorlatilag alig van információ; szakirodalom is ugyanannyi. Damó Elemér említi memoárjában, de ott nyilván kevés információ található a bunkerekről.
Konkrét, jól körülhatárolható objektumot eddig négyet azonosítottunk; hármat a Fehér-Tisza két oldalán, egyet a volt gyár előtt, a benzinkút közelében, de ez alig észrevehető, robbantott bunker. Azt tudjuk, hogy itt még lenni kell bunkereknek, mert ez a hely fontos védelmi pont volt.
Ennyi elmélkedés után irány a hegy a robbantott, útszéli bunker melletti utacskán. A keskeny ösvényen kapaszkodtunk, míg egy erdőjáróval találkoztunk. Ő elmondta, hogy a közeli házikók mellett tovább kell menni, és ott találunk bunkert. A hóban óvatosan evickélve megtaláltunk két – aránylag jó állapotban lévő – rajbunkert. A közeli ház idős lakója kérdésemre elmesélte, hogy az általunk megtalált bunkereken túl, a hegy felsőbb régiójában még jó pár, döntően rombolt, robbantott bunker található, de a nagy hó miatt nem ajánlja a bóklászást.
Leereszkedtünk hát a műútra, és a volt fűrésztelep mellett, az iparvágányokon indultunk el (egy „füles” szerint itt is van mit keresni). A meredek hegy oldalában árválkodott egy páncéltörő ágyúállás, majd közvetlenül a házak előtt egy – ma már felismerhetetlen funkciójú, robbantott v/b objektum. Összefutottunk a volt üzem őrével is, aki további bunkerek létezéséről tett említést. A már ismert objektumokon túl 4 újabb v/b egységet találtunk meg.
A három napos keresés eredménye 16 vasbeton építmény; több, csak távcsővel beazonosított, valószínűleg szintén katonai objektum, valamint a helyi lakosoktól begyűjtött információk, hogy még nem kevés, további bunker található a Tisza-völgy védelmi rendszerében.

Lassan kirajzolódik a Tisza-völgy tényleges, 2, vagy 3 lépcsős védelmi rendszere. A történelemből tudjuk, hogy a Tatár-hágó mindig is veszélyes hágó volt. Ahogy a neve is mutatja, a tatárok (is) előszeretettel törtek be a királyság területére ezen az ősi útvonalon. Azt is tudta a magyar hadvezetés, hogy az I. világháború idején is jöttek itt az orosz csapatok. A történelmi tényekből következett, hogy ezt az irányt alaposan meg kell erődíteni, mert út, vasút, és a hagyomány is segíti az itt érkező támadást. Ez be is igazolódott, mert az Árpád-vonal tényleges erőpróbája itt volt a jó két hétig tartó harcok során. Az oroszoknak nem sikerült áttörniük a védelmet, s csak akkor tudtak továbbhaladni, amikor a román árulás miatt várható orosz bekerítési veszély miatt a hadvezetés kivonta a magyar védőerőket a Tisza völgyéből.

Az itt leírt eredmények alapján a Tisza-völgy fölkeresését újból tervbe vettük. Kutatásaink eredményéről természetesen időben beszámolunk …

Rakaczky István, 2012. április