Tisza völgy

Tiszabogdány völgyzára
A Tiszabogdánynál létesült völgyzár lényegében a Rahó előtti erődként a Fehér-Tisza völgyének védelmét szolgálta. A falu központjában, a balról érkező Bogdány-patak partján gyorsan elérjük a legismertebb parancsnoki (vezetési pont) bunkert (1. sz.). Impozáns, de robbantott nagyméretű erődítmény. Felette a hegy oldalában, távcsővel jól megfigyelhető bokros kinövés rejti a következő egységet (2. sz.). Az óvóhely jellegű építmény megoldása elég érdekes. Ezek megnézése után célszerű visszatérni a templom előtti térre és folytatni az utat a falu végéig. A Bogdánnyal szinte egybeépült Bértelek elején balra a kopár, legelő jellegű oldalon, ha felkapaszkodunk a lövészárkok maradványait követve, 3 db (3-5. sz.) félraj bunkert lehet felfedezni. Az 5. sz. bunker felkeresése elég körülményes, de az árulkodó bokorcsoportok nyomra vezethetnek. A panoráma mind katonai, turista szempontból az egész völgyre gyönyörű. Az úton visszatérünk a balról érkező kis patakig. A Sóskás-patak befolyásával szemben egy garázs kinézetű, az útra és a folyóra tájolt páncéltörő bunker (6. sz.) fedezhető fel. Az előtte lévő tájékoztató tábla segít a megtalálásban. A Sóskás-patak hídja mellett rá tudunk térni a Fehér-Tisza túlpartján futó földútra. A folyó mellett gyalogolunk mintegy 5-700 métert, amikor következik egy másik páncéltörő bunker (7. sz.), szinte teljesen ép állapotban.
A települések közelében létesült erődítések megtalálásában a helyi emberek sokat tudnak segíteni, tehát a biztos recept itt is segít. A bunkertől ereszkedünk tovább, míg elérünk egy függőhidat, amin keresztül, majd egy kis téren át lehet visszatérni a templomhoz, a település központjába.
Az ismeretek szerint itt sem folytak harcok, mivel Rahó kiürítésével ez a völgyzár is elvesztette katonai jelentőségét.

A Fehér-Tisza völgyében is többször látogatást tettünk. Első alkalommal a zuhogó esőben a „helyi parasztbácsi” útmutatása alapján gyorsan megtaláltuk a vezetési, vagy eü. jellegű bunkert, illetve nem messze tőle egy hasonló típusú építményt. Másodszor Feri járta be a környéket és további, nem harcászati jellegű építményeket talált a folyásirány szerinti jobb oldalon. A Fehér-Tisza túloldalán vasbeton páncéltörő ágyúállást is talált. Harmadszori ottjártunkkor további állásokat kerestünk. Nekem szilárd meggyőződésem volt Hárosy Teofil elméletét követve, hogy itt még további katonai jellegű erődítésnek kell lennie. A templomtól elindultunk fölfelé az úton, és a Sóskás-patak hídjánál álltunk meg. Legnagyobb meglepetésemre, a patak túloldalán, egy nagyméretű plakát mögött állt egy ajtóval ellátott, ép bunker.

– Feri! Ott a bunker!
– Hol?
– Hát ott, a túlparton.
– Én nem látok semmit.
– Ott, a plakát mögött!
– ……. !!

A bunker előtt egy huszonéves fiatal pár legeltetett néhány állatot. Adódott a helyzet, hogy megkérdezzem: van a környéken még bunker?
A fiatalember alig értett oroszul, a válasza pedig valamilyen helyi nyelvjárás volt, amit pedig én értettem alig. A helyzetet a fiatalasszony oldotta fel, aki mindkettőnket értett. A fiatalember határozottan mutatott a Fehér-Tisza feletti, meredek domboldalra, hogy ott bizony van két bunker. Elmagyarázta, hogyan tudjuk a legegyszerűbben megközelíteni a helyszínt.
Távcsövünkkel az egyiket meg is találtam. Irány a hegy! A már látott objektum gyorsan meglett. A hegyoldalon szépen megmaradtak a lövészárkok, a lőállások, ágyúállások. A lövészárkot követve eljutottam egy imitáltan kerített területhez, ahol megláttam a bunker tetejét, és a közelében ücsörgő idősebb párt.
– Jó napot kívánok! Megnézhetem az önök mellett lévő katonai bunkert?
– Persze! Nyugodtan lépjen át a kerítésen.
Ez a pár is állatokat legeltetett a füves réten. Az úrral beszédbe elegyedtünk. Elmondtuk, mivel foglalkozunk. Érdeklődött sok minden iránt, majd azt mondta, menjünk vele. Megmutatott egy harmadik félraj bunkert egy sűrű bozótos mélyén, amiről a lenti fiatalember sem tudott. Ha nem a helyi bácsi, ezt az objektumot talán sohasem találjuk meg. A beszélgetés során kiderült, hogy egy nagyon intelligens, érdeklődő, igazi úriemberrel hozott össze a jó sorsunk.

Kőrösmező völgyzára
A következő helyszín Kőrösmező (JASZINYA) település. Rahótól is magasabban fekszik, így éghajlata is hűvösebb.
Kőrösmező főútjáról a jobb oldalon lévő templomnál jobbra nyíló úton menjünk el a vasútállomásig. Itt kényelmesen lehet parkolni. A síneken átkelve több mesterséges halom mutatja a tüzérségi fegyverek (ágyúk, aknavetők) egykori lőállásait. A keskeny, meredeken emelkedő ösvényen kaptatunk fölfelé. A területen elszórtan egy-egy épület látszik, valamint jelzésértékű kerítésekkel körbefogott kaszálók húzódnak. Tartsuk tiszteletben a zárt területeket – ki lehet őket kerülni. Enyhén jobbra tartunk, míg egy horpadásban fölfedezhetjük az alig láthatóvá álcázott első bunkert (1. sz.). A növényzet miatt nehéz észrevenni, de feltűnő a sík mezőn lévő bokorcsoport jelenléte. Tőle balra, egy mesterségesen kialakított sík terep peremén egy csörlőberendezés feszítője van bebetonozva. Az eredetileg szürkéskék színre festett egység több mint hatvan év után is meglepően jó állapotú. A fennsíkon, a szovjet emlékmű környékén több bunkert (2.-10. sz.) és lövészárok-rendszert lehet felfedezni. Elkerített részen is található bunker, de a pásztorkutyák jelenléte miatt jobb nagyívben elkerülni!
Leírások, vázlatok 8 bunkerről szólnak, de a térség bekerített magánterületei miatt lehetetlen, vagy elég körülményes ezek meglátogatása. A hegy tetején észak felé összefüggő földút vezet (érint egy kis hegyi kápolnát). A sípálya feletti meredek részről jó rálátás nyílik a Mezőháti-patak völgyére, a Tatár-hágóra és a Fekete-Tisza felé vezető utakra. A magaslat előnyös katonai fekvését bizonyítja az itt is feltalálható tüzérségi állások maradványai. Grecsko a könyvében amellett, hogy a „leghatalmasabb erőd” jelzővel illette (talán írói túlzás, de az itt folyó kéthetes eredménytelen harc ezt sugallta az orosz katonai parancsnokoknak), részletesen írt az itt és a vasútállomás lejtőjén lévő tüzérségi állásokról, és a bunkerrendszer kiépítettségéről.
A vasútállomástól visszatérünk a főutcára, majd kb. 500 m-re a Tisza partjára levezető utcácska (NABEREZSNA) jobb oldalán nagyméretű gúla található. Az utca végén található függőhídon lehet átkelni a Fekete-Tisza túlsó partjára. A kaszálóként hasznosított, dombos terepen egykori föld-fa bunkerek csekély maradványai mellett ágyúállások, lövészárkok nyomai találhatók. Igazából turisztikailag nem látványos ez a terület. Ismereteink szerint itt nem épültek tartós (vasbeton) építmények.
Kőrösmezőn érdemes szétnézni, szálláslehetőség is bőven található. Nehéz hegyi túrához, a Tisza-források fölkereséséhez stb. itt lehet terepjáró gépkocsit bérelni.
A kőrösmezői harcokat Grecsko könyve is részletesen taglalja. A 17. Önálló Gárda Lövész Hadtest Gasztyilovics vezérőrnagy vezetésével hetekig egy helyben topogott. A völgyzár végig tartotta magát. Az általános visszavonulási parancsot követően a védő erők kitörtek a bekerítésből, és csak ekkor tudták a szovjet csapatok birtokba venni a völgyzár erődjeit.

Rahó (Rahiv) völgyzára
Kőrösmező után kb. 3 km-re a „DRAHOBRAT” turistaházhoz elágazó útnál lévő táblával szemben a vasúti töltés oldalában a Fekete-Tiszát és az országutat vigyázza egy felrobbantott páncéltörő bunker (Rahó 6. sz. bunkere). A Drahobratra vezető út bal oldalán, magánterületen található egy fölrobbantott bunker (7. sz.). Természetesen ez egy közbeeső védővonal megmaradt része, ez védte a Kőrösmező – Rahó közötti útvonalat. A feladatát tekintve inkább a rahói völgyzárhoz tartozhatott, ezért itt ismertetjük. A pontos hely a Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet térképein Szvidovec (Fagyalos), a mai térképeken nem, vagy Kőrösmező területeként jelenik meg.
Rahón a benzinkút után balra kell fordulni Tiszabogdány felé, és a híd előtt le lehet parkolni. Egy elhagyott gyár udvarán kell átsétálni a régi vashídhoz. A híd után balra nyíló földút a Fekete-Tisza felé, a jobbra induló makadámút a Fehér-Tisza partján vezet.
Kb. 100 m után balra egy szétrobbantott bunker (1. sz.) maradványai pihennek az út mentén. Az út peremén húzódó, a hegyet megtámasztó kőtámfalat szinte bizonyos, hogy a honvédség műszaki alakulatai építették (ugyanilyen támfal látható Tiszabogdányban, a Fehér-Tisza túlsó oldalán lévő, ma már elhanyagolt úton). A következő látnivaló, talán a legjobb állapotban lévő szerbsorompó maradvány. Az állapotához az is hozzájárul, hogy nem túl forgalmas az út. A sorompó után egy megrobbantott nagyméretű páncéltörő bunker (2. sz.) áll őrt a Fehér-Tiszára nézve. A 2. sz. bunkerrel szemben, a Fehér-Tisza jobb oldalán (Tiszabogdány felé), az utolsó házat követően, a sűrűn benőtt hegy oldalában található a 3. sz. páncéltörő-bunker. Visszatérve a vasúti sínen a vasúti híd előtt a meredek oldalban egy kisméretű úgynevezett figyelő bunker (4. sz.) található. Feladata az egész rahói völgy figyelése volt. Az elágazásnál levő benzinkúttal szemben egy biztos pont a zöld tetős ház. A ház felett pont az út kanyarulatában erősen betemetett állapotban lévő bunker (5. sz.) őrzi az utat és a Fekete-Tiszát. Rendeltetése így nem állapítható meg pontosan, de az eddigi séma szerint valószínű, hogy páncéltörő ágyú állása volt.
Rahón bőven található szálláshely. A Hmelnyickij úton található olcsó, szerény motel közvetlen közelében is látható egy érdekesség. Három, az 1940-es években felhúzott épület egykor határvadász laktanya volt. Ma is (elhanyagolt állapota ellenére) szép látvány; az épület tervezője a vidékre jellemző építészeti formákat figyelembe véve, esztétikusan tervezte meg: alul kőből, felül fából épült. A városban komoly harcok nem voltak, a honvédség a völgyzár erődjeit kiürítette, az utakat, hidakat felrobbantotta. A leghitelesebb szemtanú és a lélekben nem felemelő, de szükséges feladatok végrehajtója Damó Elemér erről részletesen ír a „Horthy Miklós katonája” című könyvében. Rahón még több építmény létezik, főleg az összefolyás feletti hegyoldalakon. A fiatalos erdők és a területek beépítésével eltűntek, „helyi bácsi” nélkül igen nehéz feladat ezek felkutatása.