Ciróka, Utcás – völgyzár

Cirókaófalu, Végaszó völgyzárak (Sztarina, Kolbasov)
Az eddig ismert Árpád-vonal leírásokból hiányoznak ezek a völgyzárak és az átlag történelmi ismeretektől eltérően nem Kárpátalján, hanem a mai Szlovákiában épültek. A völgyzárak fölfedezéséhez Grecsko a Kárpátokon át című írása adta az első támpontokat. A könyvben több helyen történik hivatkozás arra, hogy a 4. ukrán front jobbszárnyára kell a támadás súlypontját áthelyezni. A Duklai-, Orosz-, Uzsoki-hágókon való átjutás biztosította volna az Alföldre jutás gyors lehetőségét. A térségben folytatott elkeseredett harcok leírásában több település neve ismételten feltűnik: a szovjet csapatok a Szinna – Homonna – Takcsány – Kisberezna irányokba, illetve a Juhászlak – Harcos – Utcás irányba igyekeztek áttörni a magyar-német védelmet. A korabeli leírások azt bizonyítják, hogy a völgyzárak közül Cirókaófalu, Végaszó, Malomrét völgyzára tartotta magát a legtovább (1944. november elejéig). A könyv nem tesz konkrét említést vasbeton bunkerekről, azt viszont hangsúlyozza, hogy rendkívül erős védelmi rendszert épített ki a magyar katonaság az említett térségben.
Pontosabb térképi jelölés, illetve leírás a harcokról Ungvári Krisztián „A Magyar Honvédség a második világháborúban” című könyvében található. A Ciróka-völgyben 3 beton erőd ellenállásáról szól az írás. Végaszó nem kerül részletes leírásra, pedig a másik jól járható völgyet (Utcás – Kisberezna irány) védte.
A két völgyzár területi elhelyezkedése egy kis magyarázatra szorul. Kárpátalja visszacsatolásával a határ szinte közvetlenül az Ung völgyénél húzódott. A magyar politikai-katonai vezetés egy 20-40 km-es mélységet (védősávot) kívánt létrehozni ettől nyugati irányban. A katonailag érthető, más szempontokkal ma már nem igazolható területi igény 1939-ben az ún. „kis háborúhoz” vezetett, melynek eredménye, hogy ezt a sávot megszállta a magyar honvédség (Szobránc – Nagypolány – Orosz-hágó vonalon).
Kárpátalja megszállása hivatalosan nem szerepelt a bécsi döntésben, de a magyar álláspont szerint Szlovákia és Kárpátalja között soha nem volt kialakított és rögzített határvonal, így stratégiai okokra hivatkozva igényt formált a vitatott, ruszinok lakta ungvölgyi területekre.

A „kis háború”

Az Ung völgyének magyar megszállását a szlovák történetírás a „kis háború” néven emlegeti, míg magyar részről csak területi vitaként aposztrofálják. Tény, hogy az akciót közvetlen hadüzenet nem előzte meg, hivatalos hadiállapot sem volt kihirdetve egyik államban sem, és a diplomáciai kapcsolat is mindvégig fennállt a két állam között. Mindezek ellenére az akciót magyar részről komoly mozgósítás előzte meg. 1939. március 23-án reggel 5.30-kor a szlovák csapatokat teljesen váratlanul érte a magyar támadás. A támadást a Kárpát hadseregcsoport hajtotta végre. Szlovákia ekkor még az egykori közös (Cseh-Szlovák) haderőből megörökölt technikai eszközökből próbálta megszervezni saját önálló haderejét, aminek még igencsak az elején járt. Az alakulófélben levő szlovák véderő megpróbált ellenállni, de a magyar hadsereg előrenyomulását nem tudta megállítani, csak lassítani.
A Magyar Távirat Iroda jelenti: Illetékes helyről közlik, hogy a szlovák repülők március 23-24-i támadásaival valamint az ungvölgyi vasútvonal biztosítása céljából szükséges pontok birtokbavétele után megindított szlovák támadásokkal kapcsolatban a magyar királyi honvédség csapatai részéről valamint polgári részről összesen 23 fő halott, és 55 fő sebesült veszteségünk volt. Az ungvári károk megállapítása folyamatban van. Eddigi megállapítások szerint, repülő bombázások következtében 14 ház égett le. Mint illetékes helyen közlik: az eddigi megállapítások szerint honvéd csapataink a legutóbbi napok katonai műveletei során 360 szlovák, és 211 cseh-morva nemzetiségű katonát ejtettek foglyul.
Az akció után Szlovákia elfogadta a német védelmi garanciát, amivel gyakorlatilag feladta függetlenségét.

1. Cirókaófalu völgyzára
A terület Magyarország felől a Sátoraljaújhely – Michalovce – Humenné – Snina útvonalon érhető el. A szoros jellegű völgyben a leírás szerint 3 vasbeton kiserőd található. Ez a völgyzár reteszelte el a Humenné (Homonna) – Trebisov (Terebes) – Sátoraljaújhely felé vezető fontos közlekedési útvonalat. Sajnos az idő itt is eltüntette a bunkereket, mert felépült egy völgyzárógát a Ciróka-patakon. A térképen ezért nem szerepel Cirókaófalu, mert több kistelepüléssel együtt a víztározó elnyelte. A helybéliek tudják, hogy itt „nagy harcok voltak, de a bunkerekről ma már senki nem tud felvilágosítást adni. A Jármos (Jalová) falut követő kanyarban a gáttal szemben jobboldalt lövészárkok tanúskodnak az itteni erődítésekről. A víztározó feletti új út kanyarulatában két lebetonozott terület utal arra, hogy tüzérségi állás célját szolgálta, a többi viszont képzelőerő dolga.

2. Végaszó (Kolbasov), Utcás (Ulič) völgyzára
Takcsányt elhagyjuk észak felé a Ciróka-patak völgyzáró gátja mellett, majd Prislopon keresztül érhető el a végaszói (Kolbasov) völgyzár területe. Ez az erődítés zárta le az Ulicka (Utcás-patak) völgyét, amelyen keresztül könnyedén ki lehetett jutni az uzsoki útra, Révhely (Sóslak, Nagyberezna) térségébe. A végaszói polgármester asszony szolgált „meglepivel”: a településen van hősi temető, viszont bunkerek nincsenek.
A Grecsko tábornok könyvében lévő vázlat alapján a Sóslak – Utcás térség megerődített körlet volt. Irány Utcás! A település határában, a patak partján dolgozó helybéli bácsi útmutatása alapján a szlovák-ukrán határ közelében több bunkert találtunk (1.-4. sz.). Itt bizonyosodott be, hogy a végaszói völgyzár tényleg Utcás után van (Grecsko jobban tudta). Természetesen ő és a vezetés is csak utólag győződhetett meg a felderítési adatok helyességéről, amikor a Vörös Hadsereg átjutott ezen a területen.