Árpád-vonal

Kedves látogató!

Minden nemzetállam, de egy-egy népcsoport is felkészül az általa birtokolt (föld)terület megvédésére. Ez igaz abban az esetben is, ha politikája kimondottan területbővítésre, expanzióra irányul.

Az emberiség története összekapcsolódik a védelmi rendszerekkel (pl. Csörsz-árok, római limes, középkori városfalak stb.).
A 20. század világháborúiban fontos szerepet játszottak a hatalmas költségekkel kiépített erődrendszerek, védvonalak (Komárom, Przemyśł, Verdun, Maginot-vonal, Atlanti-fal, Árpád-vonal …).
Általános jellemzőjük, hogy nagy létszámú katonaság itt-tartózkodására, és több hónapra elegendő muníció tárolására méretezték ezeket a rendszereket.
Ezt a gyakorlatot (és hagyományt) szakította meg a II. világháború során a Keleti-Kárpátokban kiépített magyar védelmi rendszer, az Árpád-vonal. A Kárpátok vonulata jellemzően nehezen járható hegyvidék kevés közlekedésre alkalmas hágóval, a katonai technika továbbítására alkalmas völgyekkel, utakkal. Az Árpád-vonal rendszere e járható völgyeket zárta le úgy, hogy a védelmi vonal objektumaiban nem tartózkodott folyamatosan reguláris katonaság, csak a harcok idején használta a kiépített rendszert az élőerő és az alkalmazott haditechnika megóvására.
E nagyszerű, egyedi, és a terület adottságait maximálisan figyelembe vevő elmélet alapján kiépített védelmi rendszer a kárpáti harcok során a gyakorlatban is kitűnőre vizsgázott.
Az, hogy e zseniális alkotás a feledés homályába merült, a világháborút követő politikai eseményeknek volt köszönhető. A hazánkat megszállva tartó szovjet hadsereg egyik világháborús fiaskója éppen a „Kárpátok hadművelet” volt, ahol a Kárpátok többlépcsős védelmi rendszerét (Árpád-vonal, Szent László állás, Hunyadi-állás) képtelenek voltak áttörni.
A későbbi győzteseket pedig csak dicsőíteni lehet …
Szerencsénkre az Árpád-vonal építményeinek nagyobb része a mai Ukrajna területén megmaradt. Itt nem tették a földdel egyenlővé (valahogy a szovjet elvtársak megfeledkeztek róla), mint a románok Erdély területén.
Ismerje meg a magyar hadvezetés nagyszerű mérnöki alkotását, és a magyar honvédség elhallgatott, hősies honvédő háborújának eseményeit a Keleti-Kárpátokban!
Rusz Feri barátommal végigjártuk az ukrán területen lévő hegyeket, völgyeket, falvakat. Sokat láttunk, hallottunk, tapasztaltunk. Nagyon sok hazugságot tanítottak nekünk a történelem órákon, melyekről a helyszíneken lehullt a lepel. Sajnos még ma sem kezelik súlyának megfelelően a kárpáti harcokat, ma sem tanítják a valós tényeket.
Ezek megismeréséhez nyújtunk segítséget kutatásaink eredményeinek megjelentetésével.
Természetesen a múltfeltárás részünkről sem fejeződött be. Akik elmondhatnák a valóságot, már néhány kivétellel nincsenek közöttünk. Folytatjuk a munkát, mert még mindig sok a fehér folt. Ehhez minden jó szándékú segítséget, visszaemlékezést, információt örömmel fogadunk, hogy minél teljesebb legyen történelmünk e darabjának megismerése.

Rakaczky István